|
Témaindító hozzászólás
|
2005.06.25. 21:32 - |
| kedves testvérek! Az alábbi tanítást egy keresztény fórumon találtam. Szerintem nagyon hasznos, mert világosabbá teszi a képet/ill. kérdést: mért is tévtanítók a mormonok?
Szerintem érdemes elolvasni.
Keresztény-e a mormon vallás?
Keresztény-e a mormon vallás? Ez a kérdés zavarbaejtő lehet sok mormon és keresztény számára egyaránt. A mormonok nem haboznak megemlíteni, hogy az általuk szentírásként elismert négy könyv között a Biblia is szerepel, és hogy Jézus Krisztus személye hitük szempontjából központi fontosságú, amint azt egyházuk neve is tanúsítja (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza). Ráadásul sok keresztény hallotta már a Mormon Szentély Kórusát keresztény himnuszokat énekelni, illetve a mormonok magas erkölcsi normái és erős családi kötelékei is jó benyomást tesznek rájuk. Nem következik-e mindebből, hogy a mormonok is keresztények?
Ahhoz, hogy korrekt és pontos választ adjunk erre a kérdésre, gondosan össze kell hasonlítanunk a mormon vallás alapvető tanításait a történelmi, bibliai kereszténység tanításaival. A mormon álláspontot közismert és hivatalos mormon kiadványok alapján mutatjuk be:
A továbbiakban címük rövidítésével és az idézet helyének oldalszámával utalunk rájuk.
1. Egynél több igaz Isten van?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - egyetlen Igaz és Élő Isten van, és Rajta kívül nincs egyetlen isten sem (5Móz 6:4, Ézs 43:10-11, 44:6-8, 45:21-22, 46:9, Mk 12:29-34).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint több isten van (IGY, Ábrahám könyve 4:3 kk), és a mennybéli királyságban istenekké és istennőkké válhatunk (T&Sz 132:19-20, GP 245, ACM 130). Emellett azt is tanítja, hogy akiknek sikerül az istenné válás, azoknak szellemi gyermekeik lesznek, akik őket imádják és hozzájuk imádkoznak, ugyanúgy, mint ahogyan mi az Atyához imádkozunk (GP 302).
2. Az Atya Isten egykor ember volt?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - az Isten szellem (Jn 4:24, Csel 17:27-28), és nem ember (4Móz 23:19, Hós 11:9, Róm 1:22-23), mindig Isten volt, és az is marad: mindenható, mindenütt jelenlévő és mindentudó (Zsolt 90:2, 139:7-10, Jel 19:6, Mal 3:6).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint Isten, az Atya egykoron hozzánk hasonló ember volt, aki istenné vált, és hús-vér teste van (T&Sz 130:22; "Isten egykor olyan volt, mint mi most, emberként felmagasztaltatott, és íme, az egek trónusán ül!" TPJS 345-347, GP 9, SAF 430, MD 321). A Mormon Egyház azt tanítja, hogy Istennek is van atyja, nagyapja és így tovább a végtelenségig (TPJS 373, MD 577).
3. Lucifer Jézus szellemtestvére?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - Jézus Isten egyszülött Fia, aki Istenként mindig létezett, az Atyával együtt örökkévaló és vele egylényegű (Jn 1:1,14, 10:30, Kol 2:9). Annak ellenére, hogy sohasem volt kevesebb Istennél, az elrendelt időben lemondott dicsőségéről, amelyen az Atyával osztozott (Jn 17:4-5, Fil 2:6-11), és testben eljött a mi megmentésünkért. Emberként való eljövetele a Szentlélek általi természetfeletti fogantatás és szűztől születés útján történt (Mt 1:18-23, Lk 1:34.25).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint Jézus Krisztus a mi idősebb testvérünk, aki istenné fejlődött, miután először Mennyei Atyánk és egy mennyei anya szellemi gyermekeként meg lett teremtve, majd ezt követően testben is megfogant Máriában a Mennyei Atya által (ACM 129, MD 546-547,742). A mormon tanítás szerint Jézus és Lucifer testvérek (GP 17-18, MD 192).
4. A Háromság három isten?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem különálló istenek vagy lények, hanem a három személyben Egyetlen Isten, a Szentháromság tagjai. Az Újszövetségben a Fiú, a Szentlélek és az Atya külön személyként jelenik meg, és mindhárman Istenként lépnek fel (a Fiú: Mk 2:5-12, Jn 20:28, Fil 2:10-11 stb.; a Szentlélek: Csel 5:3-4, 2Kor 3:17-18, 13:13 stb.), mégis a Biblia azt tanítja, hogy ez a három személy egyetlen Isten.
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek három külön isten (TPJS 370, MD 576-577), akik közül a Fiú és a Szentlélek szó szerinti értelemben véve a mennyei Atya és egy mennyei feleség leszármazottja (EM-II. 649).
5. Ádám és Éva bukása nagy áldás volt?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - a bűnbeesés rendkívül gonosz cselekedet volt, amelyen keresztül a bűn behatolt a világba, ítélet és halál alá vonva minden emberi lényt. Ennek következtében mind bűnös természettel születünk, és megítéltetünk azokért a vétkekért, amelyeket elkövetünk (Ez 18:1-20, Róm 5:12-21).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint Ádám bűne "az élet tervében szereplő szükséges lépés volt, és nagy áldás mindnyájunk számára" (GP 33, MK 2Nephi 2:25, DS-I. 114-115).
6. Méltókká tehetjük magunkat Isten előtt?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - Jézus Krisztusnak a kereszten elvégzett megváltó műve nélkül mindenki 'halott a vétkei és bűnei miatt' (Ef 2:1), és képtelen magát üdvözíteni. Isten az Ő irgalmából a hívőnek mégis megbocsátja a bűneit, és az Ő kegyelméből Jézus igaz, szent és méltó voltát ajándékozza neki, emberi erőfeszítéseitől és igaz tetteitől függetlenül (Ef 2:8-9, Tit 3:5). A mi feladatunk csak az, hogy nem magunkban, hanem Krisztusban bízzunk, teljes szívünkből. Ez nem mond ellent annak, hogy az életvitel megváltozásának bizonyítéka nélkül a Krisztusba vetett hit valódisága megkérdőjelezhető. A kegyelemből, hit által való üdvösség nem azt jelenti, hogy ezután is úgy élünk, ahogy akarunk (Róm 6:1-18, Jak 2:14-17).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint az Istennel való örök életet (vagy mormon kifejezéssel a "felmagasztosulást a celesztiális királyságban") a Mormon Egyház összes törvényének és rendeleteinek való engedelmességgel kell kiérdemelni. A cselekedetek megléte így az üdvösség előfeltétele (GP 303-304, IGY Hittételek, MD 339,671, MK 2Nefi 25:23).
7. Krisztus halála azokra is hat, akik elutasítják?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - Krisztus megváltó művének célja tökéletes megoldást adni az emberiség bűnproblémájára. Ugyanakkor azoknak, akik Isten kegyelmét ebben az életben elutasítják, nincs részük az üdvösségben, hanem Isten ítélete alatt maradnak (Jn 3:36, Zsid 9:27, 1Jn 5:11-12).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint a megváltás célja az volt, hogy minden embert feltámadáshoz juttasson, attól függetlenül, hogy Krisztusban hisznek vagy sem. Krisztus áldozata csak része annak, ami alapján méltóvá lehet válni az Istennel való örök életre. A többi feltétel a Mormon Egyház parancsolatainak való engedelmesség és a kizárólag mormonok számára elérhető titkos templomi szertartásokon való részvétel (GP 74-75, MD 669).
8. Nem a Biblia Isten egyetlen és végső szava?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - a Biblia Isten egyedüli, végleges és tévedhetetlen Igéje (2Tim 3:14-17, Zsid 1:1-2, 2Pt 1:21), amely örökre szól (Mt 24:35, 1Pt 1:23-25). Isten gondoskodott a Biblia szövegének sértetlen fennmaradásáról. Ennek egyik csodálatos bizonyítéka a holt-tengeri tekercsek felfedezése is.
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint a Biblia szövege megsérült, számos "világos és értékes rész" hiányzik belőle, és nem tartalmazza az evangélium teljességét (MK 1Nefi 13:26-29, TPJS 9-10). A Mormon Egyház számára így a kinyilatkoztatásnak öt forrása van: Biblia (amennyiben "helyes" a fordítása), Mormon Könyve, Tanok és Szövetségek, Igazgyöngy és az egyház vezetőinek mindenkori prófétai kijelentései.
9. Hitehagyott lett az ókori egyház?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - az igazi Egyházat Jézus Krisztus hozta létre isteni tekintélyével, és az ő Egyháza sohasem tűnhet és tűnik el a Föld színéről (Mt 16:18, Jn 15:16, 17:11, 1Kor 3:11). A keresztények elismerik, hogy voltak időszakok, amikor az Egyházon belül a korrupció és a hit elhagyása felütötte a fejét, de hiszik, hogy mindig volt egy mag, amely szilárdan tartotta magát a bibliai alapokhoz.
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint a Jézus Krisztus alapította Egyházban súlyos és teljes mértékű volt a hit elhagyása, és ez a hitehagyott állapot "még mindig fennáll, kivéve azokat, akik megismerték a helyreállított evangéliumot", amelyet a Mormon Egyház birtokol (MD 44, GP 105-106).
Következtetések
A fentiekben dőlt betűvel szedett pontok alkotják azt az evangéliumot, amelyet a történelmi kereszténység egyházai - felekezettől függetlenül - kezdettől fogva hisznek.( nálam nincs dőlt betű, de értelemszerűen kiderül)
Ugyanakkor néhány újabb vallási közösség, mint például az Utolsó Napok Szentjei, bár a hit és a gyakorlat tekintetében is kereszténynek vallják magukat, a Biblián kívül más iratokat is szentírásként fogadnak el, a tanításuk ellentétes a Bibliáéval, és olyan hittételekhez ragaszkodnak, amelyek Jézus tanításaitól teljesen idegenek.
A mormonok és a keresztények sok bibliai kifejezést használnak, illetve több bibliai erkölcsi tanítást képviselnek közösen. A fentebb felsorolt pontok azonban azt a számos, alapvető és összeegyeztethetetlen eltérést példázzák, amely a történelmi, bibliai kereszténység és a mormonizmus között található. Bár ezek a különbségek nem tarthatják vissza a keresztényeket attól, hogy barátságosan viselkedjenek a mormonokkal, mégsem tekinthetik őket testvéreiknek Krisztusban. A Biblia konkrét figyelmeztetést ad azokra a hamis prófétákra vonatkozóan, akik "más evangéliumot" tanítanak, amely "más Jézust" hirdet, és amely mellett "más lélek" tanúskodik (2Kor 11:4, 13-15, Gal 1:6-9).
Az Mormon Egyház az általuk használt alaptanítás dokumentumát, a Mormon Könyvét Egy másik bizonyság Jézus Krisztusról címmel hirdeti. Úgy hisszük, hogy az igazi cím a következő lehetne: Bizonyság egy másik Jézusról, és hogy a mormon vallás nem tartozik a keresztény felekezetek közé.
Tény, hogy amennyiben valaki mormonnak vallja magát, de tagadja a mormon vallás jellegzetes hittételeit - például hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, hogy a Mormon Könyve ténylegesen Istentől ihletett írás, hogy Isten valaha ember volt, aki istenné lett a mormon törvények és előírások betartásával, hogy a Mormon Egyházat Isten alapította stb. - azt a mormonok nem hajlandók az Utolsó Napok Szentjei egyikének elismerni. Senki sem nevezheti magát őszintén mormonnak, ha nem hisz azokban az alapvető tanításokban, amelyekben minden mormon osztozik.
Ugyanígy, ha az Utolsó Napok Szentjei nem hiszik el még azokat az alapvető bibliai igazságokat sem, amelyeket a keresztények döntő többsége mindig is hitt, akkor hogyan várhatják el a keresztényektől, hogy a mormon vallást hiteles kereszténységnek fogadják el?
Ha a Mormon Egyház úgy hiszi, hogy csak a mormonok igazi keresztények, akkor nem kellene magát úgy beállítania, mintha az egyetemes keresztény egyház része lenne. Ehelyett nyíltan hirdetnie kellene a világ előtt, hogy azok, akik történelmi keresztényeknek vallják magukat, valójában egyáltalán nem keresztények, és csak a mormonok azok. A Mormon Egyházon belül ténylegesen ezt tanítják, csak nyilvánosan nem vállalják ezt a kijelentést.
|
[3-1]
| Na, ha már nem írtok, akkor új téma:
http://ujszeged.ref.hu/bongeszo/DaVinci/
A hitelesség elárulása
Dan Brown: „A Da Vinci kód” címû könyvérõl
Magyarországon is hódit az amerikai író, Dan Brown: A Da Vinci Kód címû regénye, amit a világ több, mint 44 nyelvére lefordítottak s idõközben „megasellerré” vált. Hollywood megszerezte a megfilmesítés jogát s a terveik szerint a film 2006-ban mozikba kerül. A film szereplõi közt találjuk Tom Hanks, Ian McKellen (Gyûrûk Ura) Alfred Molina (Luther) Jean Reno (Mission Impossible) nevét. Nézzük hát közelebbrõl „a lángelme szüleményét”, ahogy a könyv magyar kiadásának hátulján annak íróját jellemzi egyik rajongó kritikusa…
Mirõl szól a regény?
A könyv egy izgalmas krimi formájában adja elõ, hogy létezik egy titkos társaság (Sion Rend), ami évezredek óta õrzi Jézus titkát. E titok nem más, minthogy Jézus nem halt meg, hanem megmenekült a haláltól, sõt feleségül vette magdalai Máriát és családot alapítottak. Gyermekük is született, Sarah hercegnõ személyében. Jézus kései leszármazottja – királyi vérvonalának letéteményese - pedig jelenleg Európában él és készül arra, hogy Európa uralkodója legyen… A római-katolikus egyház (Opus Dei) természetesen minden eszközzel (gyilkossággal is) küzd a Jézussal kapcsolatos titok napvilágra kerülése ellen, hiszen akkor kiderülne, hogy az egész keresztyénség hazugságra épült: Jézus nem Isten, hanem csupán egy halandó ember.
Az író a Jézussal kapcsolatban tett kijelentéseihez, „köretként” a következõket tálalja. Nagy Konstantin császár - aki a keresztyénséget államvallássá tette a IV. században - a halandó Jézusról szóló kéziratok ezreit semmisítette meg. Így manapság a Jézusról szóló igazságot csak olyan iratokban találhatjuk meg, melyek Konstantin irat megsemmisítõ akcióját túlélték, pl. a qumráni tekercsekben, vagy az Egyiptomban elõkerült Nag Hammadi leletekben. Nagy Konstantin császár ugyanis megbízást adott írnokainak arra, hogy meghamisítsák az újszövetségi iratokat… Vagyis a ma rendelkezésünkre álló újszövetségi evangéliumok hamisítás eredményei. D. Brown erre vonatkozó állításait így összegzi M. De Haan: „a mai Bibliát politikai érdektõl vezérelt emberek állították össze és szerkesztették, hogy Jézus istenségét reklámozzák és befolyását felhasználják saját erõbázisuk megszilárdítására.”A császár – így az író - odáig ment, hogy az általa meghamisíttatott újszövetségi iratok alapján, a niceai zsinaton (325) Jézust Isten Fiává nyilváníttatta. Pedig addig a keresztyének közt szó sem volt arról, hogy Jézus Istennek tartották volna. Jézust egészen addig egyszerû halandónak látták, aki összeházasodott magdalai Máriával és családot alapított. Az eltelt évszázadok során sokan tudtak e titkokról. Így Leonardo da Vinci is, aki ezt úgy hozta nyilvánosságra, hogy az Utolsó Vacsora címû festményén nem Jánost festette Jézus mellé, hanem magdalai Máriát. A középkori legendákban szereplõ szent grál, tulajdonképpen az utolsó vacsora kelyhe, valójában magdalai Mária szimbóluma, aki Jézus királyi vérét hordozta… A regény írója mindezeket történeti tényként tárja széles olvasótábora elé: „A regényben említett minden mûvészeti és építészeti alkotás, valamint minden dokumentum valósághûen szerepel.”(D. Brown) Ez nagyon hangzatos és igaz megállapítás, de nem mond semmit a felhasznált források hitelességérõl! Az író egyébként megnevezi legfontosabb forrásait is, melyek nem mások, mint a nyolcvanas évek nagy sikerkönyvei: M. Baigent és R. Leight könyvei. Ezekben ugyanazokat a kijelentéseket olvassuk Jézusról, feleségérõl, utódairól, Vatikánról s egyebekrõl – mint amiket D. Brown könyvében találhatunk. Mivel D. Brown gyakran hivatkozik e szerzõkre, ezeknek könyveit idõközben többször kellett újra kiadni. Ezek után az olvasók találgathatnak: vajon mi volt az író célja e regény megírásával? Szórakoztatni akart? Sikert akart aratni? Rengeteg pénzt akart kasszírozni? Talán olvasóival akarta teljesen átértékeltetni a bibliai és hagyományos keresztyén Jézus képet? Talán az újpogányság gnosztikus eszméit kívánta ily módon terjeszteni? Vagy talán mindezt egyszerre kívánta elérni?
Mivel a könyv sok helyen beszélgetés tárgya és egyre többen megkérdezik, hogy igaz-e, amirõl szól – érdemes részletesebben is elmélyülni egyes állításaiba.
Létezett-e Nagy Konstantin idejében egyházi cenzúra?
Az újszövetség iratainak megsemmisítésérõl és meghamisításáról szóló állítások minden történeti bizonyítékot nélkülöznek, sõt, a történeti bizonyítékok cáfolják ezeket az állításokat. Nagy Konstantinról (280-337) köztudott, hogy nem az újszövetség iratainak megsemmisítésével foglalkozott, hanem a keresztyénüldözések során megsemmisített iratokat igyekezett pótolni, azáltal, hogy írnokaival a rendelkezésére álló újszövetségi kéziratokról készíttetett pontos másolatokat, amiket aztán szétküldött a birodalom területén található nagyobb keresztyén közösségeknek! (Például Eusebiusnak, Cézárea püspökének 50 példányt adott át.) A régészeti leleteknek köszönhetõen ma már azt is tudjuk, hogy milyen volt az evangéliumok Nagy Konstantin elõtti szövege. J. Finger, egyik tanulmányában (Jesus - Essener, Guru, Esoteriker, Quell-Verlag, 1993) rámutat, hogy az egyházi cenzúra legendája az elõzõ századok tudásanyagára épül. A régészek azóta számos olyan leletet találtak, amik jóval Nagy Konstantin elõtt keletkeztek. Pl. Chester-Beatty (részek mind a négy evangéliumból)és Bodmer papiruszok (Bodmer Papirusz II – majdnem teljes János evangélium; Bodmer papirusz XIV-XV. – részek Lukács és János evangéliumából) amik az evangéliumokat tartalmazzák s Kr. u. 150-200 közé datálódnak. E papiruszok evangéliumi szövegei megegyeznek a ma ismert evangéliumi szövegekkel, azaz semmi jele annak, hogy Nagy Konstantin – anyagi vagy politikai érdekbõl - bármit megsemmisített vagy megváltoztatott volna az evangéliumok szövegében. A papiruszok tehát cáfolják a lángelme állításait s az egyszerû tények összezúzzák Dan Brown azon állítását is, hogy a Nagy Konstantin elõtti idõbõl nem áll rendelkezésünkre újszövetségi keresztyén kézirat. Amint láttuk, korántsem ez a helyzet. Nem csoda, hogy A. Millard - az ókori sémi nyelvek professzora, a qumráni tekercsek elismert kutatója így minõsíti D. Brown iménti kijelentését: „Ez egy tudatlan ember kijelentése, aki nincsen tisztában a tényekkel.” M Welte, aki a münsteri egyetem – évtizedek óta az újszövetségi szövegkutatás fellegvára – tudományos munkatársa és 1962 óta foglalkozik az újszövetségi papiruszokkal és kódexekkel, így nyilatkozik: „Az újszövetség szövege, ahogyan ma ismerjük, - hála a múlt században elõkerült leleteknek – viszonylag nagy pontossággal visszavezethetõ az eredeti szövegre, amilyen az keletkezésekor vagy elsõ elterjedésekor volt. A manapság, minden keresztyén felekezet által elfogadott újszövetségi kánon Kr. u. 160-200-ra nyúlik vissza, tehát Nagy Konstantinhoz semmi köze. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy az újszövetségi kánon azt tartalmazza, amit kezdettõl fogva a legrégibbnek és leghitelesebbnek tartottak.” Végül itt utalunk arra, hogy Jézus Istenségének tanítása nem a IV. században keletkezett, hanem maga Jézus ezzel az igénnyel lépett fel, amint azt az evangéliumok tanúsítják.
Mit tartalmaznak a Holt tengeri (qumráni) tekercsek?
D. Brown és társainak azon állítása, miszerint Vatikán akadályozza e szövegek kiadását – nem felel meg a tényeknek, Vatikánnak ugyanis semmi köze ezekhez a szövegekhez. Továbbá: nem igaz az sem, hogy e szövegeket keresztyén teológusok és egyházpolitikusok titkosították! Éppen ellenkezõleg, a jordániai és izraeli hatóságok felügyelete alatt mindet nyilvánosságra hozták és így bárki olvashatja õket. Manapság minden mûvelt embernek illik tudnia, hogy a Holt tengeri tekercsek egy kegyes, messiásváró zsidó közösség, az esszénusok iratai, amik Jézus nevét egyetlen helyen sem említik! Az igazsághoz tartozik, hogy qumráni 7. barlangban találtak keresztyén papirusz töredékeket pl. a híres 7Q5 jelzésû töredéket Márk evangéliumából (Mk6, 52-53), ami több szakértõ szerint, jelenleg a legrégibb evangéliumi töredék, vagy itt találták a 7Q4 jelzésû töredéket, ami az 1Tim levelének szövegét tartalmazza. Az e barlangban talált 19 töredéket nem nevezi senki tekercsnek, s nem tartalmazzák Jézus nevét: Zárójelben jegyzem meg: vitatott, hogy ezeket az iratokat ki használta és mikor rejtették el õket. Vannak kutatók, akik szerint korai keresztyének használták és rejtették el a szóbanforgó iratokat. Más kutatók véleménye szerint az esszénusok használták és rejtették a barlangba ezeket a keresztyén iratokat. E vélemény szerint ezek az iratok már az esszénus közösség Qumránból való menekülése elõtt (kb. Kr .u.68-69) léteztek és így jutottak el hozzájuk. Vagyis: Márk evangéliuma (7Q5), vagy éppen Pál Timótheushoz írt elsõ levele (7Q4) már Jeruzsálem pusztulása elõtt (Kr.u. 70) létezett! E rövid kitérõ után visszatérve Jézus nevére, azok a tekercsek, melyeket „qumráni tekercseknek” szokás nevezni Jézus nevét nem tartalmazzák – D. Brown pedig éppen ezt a képtelenséget állítja. A. Millard: „Aki azt állítja, hogy a Holt tengeri tekercsek keresztyén szövegek, annak fogalma sincs arról, amirõl beszél.”
Mirõl tanúskodnak a Nag Hammadi leletek?
D. Brown szerint ezek a kézirattekercsek tartalmazzák a Jézusról szóló hiteles híradásokat! A Nag Hammadi kódexek felfedezésük óta (1945-46) a legelképesztõbb spekulációknak szolgáltatnak alapot. Szerzõik egyértelmûen a gnosztikusok szektája, akiknek tanai szöges ellentétben álltak a bibliai tanításokkal. A gnózis egy üdvtan és üdvözítõ út, amin keresztül az ember önmagát üdvözítheti. Már az egyházatyák szembefordultak e tévtannal, mondván, hogy ez Jézus Krisztus személyét, halálát és feltámadását is szükségtelenné teszi. Ezek a gnosztikus iratok, bár némelyikét evangéliumnak nevezik (pl. Tamás evangéliuma, melyben állítólagos jézusi mondásokkal találkozunk), egyértelmûen az evangéliumok leírása utáni idõkbõl származnak és sok helyen éles ellentmondásban állnak azokkal. A Nag Hammadi papiruszok szakértõje és kiadója, prof. J. M. Robinson, így nyilatkozott Brown könyvérõl: „ E könyv sikere a szenzációéhségre vezethetõ vissza, ami egy olyan tudóst, mint engem is, aki a tényekhez igyekszem tartani magamat, feldühít.… Az ismert nevek, mint pl. Nag Hammadi, a mûnek a hitelesség látszatát kölcsönzik…D. Brownnak az én tudományos szakterületemrõl nem sok fogalma van... Tájékozatlanságát elárulja azzal is, hogy a Nag Hammadi leleteket tekercseknek nevezi, pedig azok oldalakból összefûzött kódexek.”
Jézus összeházasodott magdalai Máriával?
D. Brown – az apokrif Filep evangéliumra hivatkozva (Kr.u. 200) - ezeket írja: „A Jézus és Mária közti házasság történetileg igazolt.” „A Megváltó útitársa volt magdalai Mária. Krisztus jobban szerette mint tanítványait és gyakran szájon csókolta.” „Mindenki, aki tud arámul, megerõsíti, hogy az útitárs szó azokban az idõkben azt jelentette, hogy feleség.”
M. Welte: „Ha vki tud is arámul, az a Nag Hammadi szövegek esetében semmit nem jelent. Már a laikusok is tudják, hogy ezek a szövegek kizárólag kopt nyelven íródtak. A görög újszövetségben is szerepel az útitárs szó, s úgy a görög szó, mint kopt megfelelõje sokkal inkább jelent útitársat, mintsem feleséget.” A továbbiakban rámutatott, hogy az író által idézett helyen az apokrif Filep evangéliumának szövege hiányos. Így a „száj” szóból nem látható egyetlen betû sem. Látható viszont a „köszönteni/üdvözölni” szó. Egyébként a csók az õskeresztyénség idején szimbolikus és nem intim értelmû megnyilvánulás volt, s a keresztyének közt fennálló új közösséget volt hivatott kifejezni! (Róm 16,16; 1Kor 16,20) Mindezek mellett pedig, maga a Filep evangéliuma sem mondja, hogy Jézus feleségül vette volna magdalai Máriát. Sõt, a legtöbbet kutatott gnosztikus irat, a Tamás evangéliuma sem tesz említést ilyenrõl.
Így érthetõ prof D. Bock (Dallas Th. Seminary, USA) megállapítása: „ Sehol, semmiféle bizonyíték nem létezik, amelyik egyértelmûen bizonyítaná, hogy Jézus házas volt. Jézus nõtlensége egyike azon kevés dolgoknak, amikben a konzervatív és liberális teológusok még egyetértenek. Jézus egyedülálló volt.” Figyelemreméltó prof. B. Witherington (Asbury Th Seminary, Wilmore) megállapítása: Mária neve mellett a magdalai – helymeghatározás. Ha több asszony volt jelen egy helyen, ugyanazzal a névvel, szokás volt a származásuk helyérõl elnevezni õket. Ha pedig volt férjük, akkor a férjük után nevezték õket és nem földrajzi származási helyük után: Lk 8, 2-3 (Johanna, Kúza felesége) Ha magdalai Mária valóban Jézus felesége lett volna, így nevezték volna.
Kit festett Leonardo da Vinci az Utolsó vacsora címû képén Jézus mellé?
D. Brown azt állítja, hogy magdalai Mária ül Jézus mellett. F. Zöllner (Lipcsei Egyetem), aki Leonardo da Vinci életérõl és mûveirõl standard mûvet írt (Leonardo da Vinci, Samtliche Gemalde und Zeichnungen, Köln 2003): „Nem értem, hogy miért foglalkozik ezzel olyan sok ember. Semmiféle utalás nincsen Leonardo da Vinci írásaiban arra, hogy õ ilyen titkot ismert volna. S ha a XV. században egy festõ, olyan képet fest, amin Jézus mellett egy nõi alak ül, akkor az sem jelent semmit. Hiszen semmit nem mond arról, hogy 1500 évvel azelõtt valójában mi történt az utolsó vacsorán. Legfeljebb azt mondhatnánk, hogy az érintett festõ így interpretálta az akkori eseményeket.” Egyébként köztudott, hogy Leonardo da Vinci szóbanforgó festménye több történeti tévedést tartalmaz (pl. ülnek az asztalnál). Ellenben a Jn 21,20 ill. 1Kor 11, 23kk korhûen adják vissza az eseményeket!
Összefoglalás
A Biblia ellen több száz éve frontális háború folyik. Hol a természettudósok, hol a filozófusok, hol a teológusok, hol költõk, hol írók veszik támadás alá. Ma különösképpen megfigyelhetõ, hogy a bibliai keresztyén gondolkodást gnosztikus gondolkodásmóddal igyekeznek felváltani. D. Brown regénye e küzdelem egyik része, hiszen könyvében feleleveníti a régi gnosztikus tanokat és azokat népszerû formában igyekszik a mai embereknek megtanítani. Erre mutat az a tény, hogy regényében Jézus utódját, a szép lányt Sophie Neveu-nak nevezik – önmagában ezt programot jelzi. Sophia (görögül bölcsességet jelent) a gnosztikus tanokban kulcsfontosságú fogalomként fordul elõ. A regényben õ testesíti meg azt új (?) bölcsességet, aminek nincs köze a Bibliához. (E. Schmid) Ráadásul D. Brown mindezeket az eszméket a történeti hitelesség látszatába burkolva hirdeti meg! Ahogy prof. B. D. Ehrman ( Chappel Hill Univ. N-Carolina) újszövetséges professzora rámutatott: „A legnagyobb probléma azzal az állításával van, hogy fejtegetései a korai keresztyén dokumentumok alapján történetileg pontosak és olvasói, akik a korai keresztyénség történetében nem tájékozottak, természetesen elfogadják állításait. A tény az, hogy állításai inkább költészet, mint tények kategóriájába tartoznak… Ugyanez érvényes az általa említett dokumentumokra is.” prof CP Thiede, az ismert irodalomtörténész és qumrán kutató, röviddel halála elõtt ezt mondta: „ Aki nem tulajdonít jelentõséget egy elbeszélés részleteinek, az izgalmasnak találja a ponyvát. Brown állításain – J nem halt meg a kereszten, utódai voltak, Leonardo daVinci a Sion Társaság tagja volt, s híres festményén, nem Jézus kedves tanítványa, János, hanem magdalai Mária van Jézus vállainál –csak mosolyogni lehet. Ez a regény a hitelesség minden formájának elárulása.” Prof. Dr. C. H. Hunziger: „ Az emberek annyira tájékozatlanok a vallási kérdésekben, hogy minden butaságot elhisznek s belesétálnak a csapdába. Bizonyítékok ellen lehet tudományosan érvelni, de fantáziálások ellen nem. Olyan ez, mint az elmés nemes don Quijotte harca a szélmalmok ellen.”
A magunk részérõl emlékezzünk a 2Tim 4, 3-4 figyelmeztetésére! Miközben egyre többen vannak, akik az igazságtól elfordítják a fülüket és a mesékhez (mítoszokhoz) fordulnak – mi tartsuk magunkat Isten szószerint ihletett igéjéhez! 2Pét 1,16: „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, hanem mint akik szemlélõi voltunk az Õ nagyságának.” Mindezek ismeretében bátran szálljunk vitába a D. Brown „kaliberû” lángelmék által megtévesztett, tudatlan és kritikátlan embertársainkkal és tegyünk nekik bizonyságot az újszövetség Jézusáról!
|
| Testvérek, biztos találkoztunk már Jehova tanúival. Van, aki kiröhögi őket. Van, aki fél tőlük.
És van, akiben kérdések maradnak: vajon tényleg így van? Vajon tényleg ezt tanítja Isten? De esetleg nem meri kimondani.
Most it az alkalom: beszéljük meg!
A Biblia egyértelműen cáfolja őket. Több helyen is. Bizonyára van, akit érdekel, hogy hol.
Erősítsük egymást a hitben!! |
| kedves testvérek! Az alábbi tanítást egy keresztény fórumon találtam. Szerintem nagyon hasznos, mert világosabbá teszi a képet/ill. kérdést: mért is tévtanítók a mormonok?
Szerintem érdemes elolvasni.
Keresztény-e a mormon vallás?
Keresztény-e a mormon vallás? Ez a kérdés zavarbaejtő lehet sok mormon és keresztény számára egyaránt. A mormonok nem haboznak megemlíteni, hogy az általuk szentírásként elismert négy könyv között a Biblia is szerepel, és hogy Jézus Krisztus személye hitük szempontjából központi fontosságú, amint azt egyházuk neve is tanúsítja (Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza). Ráadásul sok keresztény hallotta már a Mormon Szentély Kórusát keresztény himnuszokat énekelni, illetve a mormonok magas erkölcsi normái és erős családi kötelékei is jó benyomást tesznek rájuk. Nem következik-e mindebből, hogy a mormonok is keresztények?
Ahhoz, hogy korrekt és pontos választ adjunk erre a kérdésre, gondosan össze kell hasonlítanunk a mormon vallás alapvető tanításait a történelmi, bibliai kereszténység tanításaival. A mormon álláspontot közismert és hivatalos mormon kiadványok alapján mutatjuk be:
A továbbiakban címük rövidítésével és az idézet helyének oldalszámával utalunk rájuk.
1. Egynél több igaz Isten van?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - egyetlen Igaz és Élő Isten van, és Rajta kívül nincs egyetlen isten sem (5Móz 6:4, Ézs 43:10-11, 44:6-8, 45:21-22, 46:9, Mk 12:29-34).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint több isten van (IGY, Ábrahám könyve 4:3 kk), és a mennybéli királyságban istenekké és istennőkké válhatunk (T&Sz 132:19-20, GP 245, ACM 130). Emellett azt is tanítja, hogy akiknek sikerül az istenné válás, azoknak szellemi gyermekeik lesznek, akik őket imádják és hozzájuk imádkoznak, ugyanúgy, mint ahogyan mi az Atyához imádkozunk (GP 302).
2. Az Atya Isten egykor ember volt?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - az Isten szellem (Jn 4:24, Csel 17:27-28), és nem ember (4Móz 23:19, Hós 11:9, Róm 1:22-23), mindig Isten volt, és az is marad: mindenható, mindenütt jelenlévő és mindentudó (Zsolt 90:2, 139:7-10, Jel 19:6, Mal 3:6).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint Isten, az Atya egykoron hozzánk hasonló ember volt, aki istenné vált, és hús-vér teste van (T&Sz 130:22; "Isten egykor olyan volt, mint mi most, emberként felmagasztaltatott, és íme, az egek trónusán ül!" TPJS 345-347, GP 9, SAF 430, MD 321). A Mormon Egyház azt tanítja, hogy Istennek is van atyja, nagyapja és így tovább a végtelenségig (TPJS 373, MD 577).
3. Lucifer Jézus szellemtestvére?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - Jézus Isten egyszülött Fia, aki Istenként mindig létezett, az Atyával együtt örökkévaló és vele egylényegű (Jn 1:1,14, 10:30, Kol 2:9). Annak ellenére, hogy sohasem volt kevesebb Istennél, az elrendelt időben lemondott dicsőségéről, amelyen az Atyával osztozott (Jn 17:4-5, Fil 2:6-11), és testben eljött a mi megmentésünkért. Emberként való eljövetele a Szentlélek általi természetfeletti fogantatás és szűztől születés útján történt (Mt 1:18-23, Lk 1:34.25).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint Jézus Krisztus a mi idősebb testvérünk, aki istenné fejlődött, miután először Mennyei Atyánk és egy mennyei anya szellemi gyermekeként meg lett teremtve, majd ezt követően testben is megfogant Máriában a Mennyei Atya által (ACM 129, MD 546-547,742). A mormon tanítás szerint Jézus és Lucifer testvérek (GP 17-18, MD 192).
4. A Háromság három isten?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem különálló istenek vagy lények, hanem a három személyben Egyetlen Isten, a Szentháromság tagjai. Az Újszövetségben a Fiú, a Szentlélek és az Atya külön személyként jelenik meg, és mindhárman Istenként lépnek fel (a Fiú: Mk 2:5-12, Jn 20:28, Fil 2:10-11 stb.; a Szentlélek: Csel 5:3-4, 2Kor 3:17-18, 13:13 stb.), mégis a Biblia azt tanítja, hogy ez a három személy egyetlen Isten.
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek három külön isten (TPJS 370, MD 576-577), akik közül a Fiú és a Szentlélek szó szerinti értelemben véve a mennyei Atya és egy mennyei feleség leszármazottja (EM-II. 649).
5. Ádám és Éva bukása nagy áldás volt?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - a bűnbeesés rendkívül gonosz cselekedet volt, amelyen keresztül a bűn behatolt a világba, ítélet és halál alá vonva minden emberi lényt. Ennek következtében mind bűnös természettel születünk, és megítéltetünk azokért a vétkekért, amelyeket elkövetünk (Ez 18:1-20, Róm 5:12-21).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint Ádám bűne "az élet tervében szereplő szükséges lépés volt, és nagy áldás mindnyájunk számára" (GP 33, MK 2Nephi 2:25, DS-I. 114-115).
6. Méltókká tehetjük magunkat Isten előtt?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - Jézus Krisztusnak a kereszten elvégzett megváltó műve nélkül mindenki 'halott a vétkei és bűnei miatt' (Ef 2:1), és képtelen magát üdvözíteni. Isten az Ő irgalmából a hívőnek mégis megbocsátja a bűneit, és az Ő kegyelméből Jézus igaz, szent és méltó voltát ajándékozza neki, emberi erőfeszítéseitől és igaz tetteitől függetlenül (Ef 2:8-9, Tit 3:5). A mi feladatunk csak az, hogy nem magunkban, hanem Krisztusban bízzunk, teljes szívünkből. Ez nem mond ellent annak, hogy az életvitel megváltozásának bizonyítéka nélkül a Krisztusba vetett hit valódisága megkérdőjelezhető. A kegyelemből, hit által való üdvösség nem azt jelenti, hogy ezután is úgy élünk, ahogy akarunk (Róm 6:1-18, Jak 2:14-17).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint az Istennel való örök életet (vagy mormon kifejezéssel a "felmagasztosulást a celesztiális királyságban") a Mormon Egyház összes törvényének és rendeleteinek való engedelmességgel kell kiérdemelni. A cselekedetek megléte így az üdvösség előfeltétele (GP 303-304, IGY Hittételek, MD 339,671, MK 2Nefi 25:23).
7. Krisztus halála azokra is hat, akik elutasítják?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - Krisztus megváltó művének célja tökéletes megoldást adni az emberiség bűnproblémájára. Ugyanakkor azoknak, akik Isten kegyelmét ebben az életben elutasítják, nincs részük az üdvösségben, hanem Isten ítélete alatt maradnak (Jn 3:36, Zsid 9:27, 1Jn 5:11-12).
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint a megváltás célja az volt, hogy minden embert feltámadáshoz juttasson, attól függetlenül, hogy Krisztusban hisznek vagy sem. Krisztus áldozata csak része annak, ami alapján méltóvá lehet válni az Istennel való örök életre. A többi feltétel a Mormon Egyház parancsolatainak való engedelmesség és a kizárólag mormonok számára elérhető titkos templomi szertartásokon való részvétel (GP 74-75, MD 669).
8. Nem a Biblia Isten egyetlen és végső szava?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - a Biblia Isten egyedüli, végleges és tévedhetetlen Igéje (2Tim 3:14-17, Zsid 1:1-2, 2Pt 1:21), amely örökre szól (Mt 24:35, 1Pt 1:23-25). Isten gondoskodott a Biblia szövegének sértetlen fennmaradásáról. Ennek egyik csodálatos bizonyítéka a holt-tengeri tekercsek felfedezése is.
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint a Biblia szövege megsérült, számos "világos és értékes rész" hiányzik belőle, és nem tartalmazza az evangélium teljességét (MK 1Nefi 13:26-29, TPJS 9-10). A Mormon Egyház számára így a kinyilatkoztatásnak öt forrása van: Biblia (amennyiben "helyes" a fordítása), Mormon Könyve, Tanok és Szövetségek, Igazgyöngy és az egyház vezetőinek mindenkori prófétai kijelentései.
9. Hitehagyott lett az ókori egyház?
A Biblia tanítása szerint - amelyet a történelmi kereszténység kezdettől fogva hisz - az igazi Egyházat Jézus Krisztus hozta létre isteni tekintélyével, és az ő Egyháza sohasem tűnhet és tűnik el a Föld színéről (Mt 16:18, Jn 15:16, 17:11, 1Kor 3:11). A keresztények elismerik, hogy voltak időszakok, amikor az Egyházon belül a korrupció és a hit elhagyása felütötte a fejét, de hiszik, hogy mindig volt egy mag, amely szilárdan tartotta magát a bibliai alapokhoz.
Ezzel szemben a Mormon Egyház tanítása szerint a Jézus Krisztus alapította Egyházban súlyos és teljes mértékű volt a hit elhagyása, és ez a hitehagyott állapot "még mindig fennáll, kivéve azokat, akik megismerték a helyreállított evangéliumot", amelyet a Mormon Egyház birtokol (MD 44, GP 105-106).
Következtetések
A fentiekben dőlt betűvel szedett pontok alkotják azt az evangéliumot, amelyet a történelmi kereszténység egyházai - felekezettől függetlenül - kezdettől fogva hisznek.( nálam nincs dőlt betű, de értelemszerűen kiderül)
Ugyanakkor néhány újabb vallási közösség, mint például az Utolsó Napok Szentjei, bár a hit és a gyakorlat tekintetében is kereszténynek vallják magukat, a Biblián kívül más iratokat is szentírásként fogadnak el, a tanításuk ellentétes a Bibliáéval, és olyan hittételekhez ragaszkodnak, amelyek Jézus tanításaitól teljesen idegenek.
A mormonok és a keresztények sok bibliai kifejezést használnak, illetve több bibliai erkölcsi tanítást képviselnek közösen. A fentebb felsorolt pontok azonban azt a számos, alapvető és összeegyeztethetetlen eltérést példázzák, amely a történelmi, bibliai kereszténység és a mormonizmus között található. Bár ezek a különbségek nem tarthatják vissza a keresztényeket attól, hogy barátságosan viselkedjenek a mormonokkal, mégsem tekinthetik őket testvéreiknek Krisztusban. A Biblia konkrét figyelmeztetést ad azokra a hamis prófétákra vonatkozóan, akik "más evangéliumot" tanítanak, amely "más Jézust" hirdet, és amely mellett "más lélek" tanúskodik (2Kor 11:4, 13-15, Gal 1:6-9).
Az Mormon Egyház az általuk használt alaptanítás dokumentumát, a Mormon Könyvét Egy másik bizonyság Jézus Krisztusról címmel hirdeti. Úgy hisszük, hogy az igazi cím a következő lehetne: Bizonyság egy másik Jézusról, és hogy a mormon vallás nem tartozik a keresztény felekezetek közé.
Tény, hogy amennyiben valaki mormonnak vallja magát, de tagadja a mormon vallás jellegzetes hittételeit - például hogy Joseph Smith Isten prófétája volt, hogy a Mormon Könyve ténylegesen Istentől ihletett írás, hogy Isten valaha ember volt, aki istenné lett a mormon törvények és előírások betartásával, hogy a Mormon Egyházat Isten alapította stb. - azt a mormonok nem hajlandók az Utolsó Napok Szentjei egyikének elismerni. Senki sem nevezheti magát őszintén mormonnak, ha nem hisz azokban az alapvető tanításokban, amelyekben minden mormon osztozik.
Ugyanígy, ha az Utolsó Napok Szentjei nem hiszik el még azokat az alapvető bibliai igazságokat sem, amelyeket a keresztények döntő többsége mindig is hitt, akkor hogyan várhatják el a keresztényektől, hogy a mormon vallást hiteles kereszténységnek fogadják el?
Ha a Mormon Egyház úgy hiszi, hogy csak a mormonok igazi keresztények, akkor nem kellene magát úgy beállítania, mintha az egyetemes keresztény egyház része lenne. Ehelyett nyíltan hirdetnie kellene a világ előtt, hogy azok, akik történelmi keresztényeknek vallják magukat, valójában egyáltalán nem keresztények, és csak a mormonok azok. A Mormon Egyházon belül ténylegesen ezt tanítják, csak nyilvánosan nem vállalják ezt a kijelentést.
|
[3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
