FrissítésSúgó

Tamas

2005.06.24. 23:01 -

Az Úr csodásan műdödik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan, Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza fel, Mi most még rejtve itt. Ne félj tehát kicsiny csapat, Ha rád felleg borul, Kegyelmet rejt s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad Ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent Arca rejtezik. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja Őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr megfejti Önmagát.

[7-1]

Tamas

Előzmény | 2005.08.22. 03:27 - #7

SZÉNÁSI Sándor: Magyar imádság Uram, egy népért könyörgök: Fordítsd felé szent orcád! Szíved ajtaján, ím zörgök: Tied hatalom és ország! Uram egy népért könyörgök: Sokszor káromol az ajka, Szenteld meg ajkát, s felzendül A legszebb zsoltárszó rajta. Uram egy népért könyörgök, A szíve sokszor oly konok. Hódítsd meg, s akkor e szív Lesz majd királyi zsámolyod. Uram, egy népért könyörgök, Minden van és mégis szegény: Mert Nélküled árva koldus Aranyhalmai tetején. Uram egy népért könyörgök: Mindig szabadságra vágyott, De bűnei bilincséből Tehozzád alig kiáltott. Uram egy népért könyörgök: Annyit folyt könnye, s vére! Ajándékozz arcára mosolyt És vidám Napot egére! Uram egy népért könyörgök: Érezze, mindig szeretted. Gyógyítsad meg a vakságát, S ragyogjon felé Kereszted! Uram, egy népért könyörgök: Magyar népemért most, sírva. Imádságom szívembe van Örök betűkkel beírva.

Tamas

Előzmény | 2005.08.22. 03:26 - #6

Felráztál Még csak nem is gondoltam rá, hogy Megkérdezzelek, mit akarsz Te; foglyul ejtettek a körülmények, betöltött az, ami van, és elfelejtettelek megkérdezni, nem kutattam a válaszaidat. Nem mintha ezekben a hetekben nem beszélgettünk volna, vagy elfordultam volna Tőled. Olyan volt a kapcsolatunk, mint egy Széles folyó: nyugodt, de nem túl mély. Meglepődtem, amikor felráztál, amikor egyik pillanatról a másikra világossá tetted számomra, hogy merészebb terveid vannak velem, mint valaha is álmodni mertem volna. Te mindenütt jelenvaló vagy, akkor is, Ha én gondolatban máshol járok. Meg- bökdöstél és figyelmeztettél – azon a szeretetteljes, utánozhatatlan módon, aho- gyan Te cselekszel-, mert itt az ideje, hogy újból valóban Veled éljek. Doris Reinthaler Ethos újság 95/3-as számából

Tamas

Előzmény | 2005.06.26. 14:54 - #5

Jézus=szeretet Ismered-e Jézust? Sokan csak a nevét tudják, kevesen ismerik, mint barátot. Ő a Gonosztól és a szeretetlenségtől akarja megváltani a világot. A szegényekkel és a bűnösökkel tart, s csak akkor haragszik, ha gazdagokat, álszenteket lát, akik úgy hiszik, annyira tökéletesek, hogy a megváltásra, megbocsátásra nincs is szükségük. Jézus azt mondja: “Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek.” És mesél a tékozló fiúról, aki visszatér, s az apja tárt karokkal fogadja be újra. Nem faggatja, “miért és hogyan”, nem kér számon semmit, sőt ellenkezőleg. Jézus nem olyan, mint az emberek. Ő-szeretet. Megünnepel minden tékozló fiút, a házasságtörő bűnét homokba írja. Az eltévedt bárányt szeretettel a vállára veszi. Csupán egyszer követelte, hogy tanuljunk tőle: “Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű”. Ezt a Jézust én úgy szeretem, hogy ki sem mondhatom. Hisz ő értem él. Örülnék, ha megismerkednél te is vele, de nem mint egy múltbéli baráttal, hanem mint olyannal, aki itt van, tőled karnyújtásnyira. Ethos újság “Fiatalok gondolatai” rovatából

Tamas

Előzmény | 2005.06.24. 23:06 - #4

Bocs, testvérek, azért azt nem gondoltam, hogy így össze esnek a versszakok. Ez nem volt benne a tervben.

Tamas

Előzmény | 2005.06.24. 23:04 - #3

Menedékem Múló időm, URAM, TEREMTŐM forgács csak az időtelenből, a véges út, a földi pálya a teremtés hasadt szilánkja. Hogy is lehet, hogy e szilánkot jelenléteddel úgy megáldod, s a halandó emberi lelket hatalmaddal újjáteremted? Köszönöm, hogy hinni, remélni Én is idejöhettem, élni, S földi időm ha itt letelne, Kaput nyitsz az időtelenbe. Mert a múlás csalóka látszat. Mert hatalma nincs a halálnak Azon, akit KRISZTUSA éltet… Menedékem—az örök élet. Füle Lajos Ethos újságból

Tamas

Előzmény | 2005.06.24. 23:03 - #2

Imádság a gyűlölködőkért Én Jézusom, te nem gyűlölted őket, A gyűlölködőket és a köpködőket. Szeretted ezt a szomorú világot S az embert, ezt a nyomorú virágot. Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet, És hogy felettünk csak az Úr ítélhet. Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat. A megbocsátást gyakoroltad egyre, Míg égbe szállni fölmentél a hegyre. Ma is elégszer hallod a magasban A gyűlölet hangját, amely égbe harsan. A gyilkos ember hangját, aki részeg, S a szeretet szavát feszítené meg. Én Jézusom, most is csak szánd meg őket, A gyűlölködőket és a köpködőket. Most is bocsáss meg nékik, mert lehet, Hogy nem tudják tán, mit is cselekszenek. Juhász Gyula

Tamas

Előzmény | 2005.06.24. 23:01 - #1

Az Úr csodásan műdödik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan, Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza fel, Mi most még rejtve itt. Ne félj tehát kicsiny csapat, Ha rád felleg borul, Kegyelmet rejt s belőle majd Áldás esője hull. Bízzál az Úrban, rólad Ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent Arca rejtezik. Bölcs terveit megérleli, Rügyet fakaszt az ág, S bár mit sem ígér bimbaja, Pompás lesz a virág. Ki kétkedőn boncolja Őt, Annak választ nem ád, De a hívő előtt az Úr megfejti Önmagát.

[7-1]