az HF imájának 1991 óta egy kicsit módosított változata van használatban más nyelveken, míg mi még mindig a régi ima magyar fordítását használjuk. Protestáns testvéreinkre való tekintettel kikerült belőle két rész, hogy ne érezzék túlhangsúlyozva Máriát. A jelentős változtatás az, hogy "... a Te Édesanyádra, Máriára bízzuk magunkat" kikerült az imából, és a "
Segíts, hogy mi is befogadjunk Téged szívünkbe és közösségünkbe!" helyett valahogy így hangzik a más nyelveken jelenleg használt szöveg: "Jézus, jöjj és élj bennünk és közösségeinkben, miként elsőként Máriában éltél".
Több érv is szól a módosítás mellett és ellene is, felvetnék néhányat:
Változtassunk:
- kerüljünk közelebb protestáns testvéreinkhez
- ha minden nyelven ezt mondják, mi miért különcködünk
- jó időnként változtatni a bevett dolgokon
Maradjon:
- kifejezőbb a "befogadás" szó a bennünk élés helyett
- a férfiak számára fura lehet elképzelni, hogy úgy él Jézus bennük, ahogy Máriában (mint anyában)
- éppen a Magyar nemzet egyedi abban, hogy Szent István rábízta Máriára az országunkat, ezért közel áll a magyarsághoz a kivett részlet
Már nagyon rég óta piszkálja a bögyömet ez a vita, csak eddig nem volt sok kedvem az íráshoz (hozzáteszem időm is kevés). Ezideig nem sok dologhoz szóltam hozzá, most is azért teszem,mert mint "hölgy" lettem(lettünk) megszólítva. Engem is elgondolkodtatott MIÉRT csak férfiak vitatkoznak (agyalnak) ezen? Magam részéről egy kicsit parttalannak éreztem az eddigieket(néhány hozzászólástól eltekintve). A teológiai értekezés részébe MOST SE SZERETNÉK beleszólni, mert csak"mezei" keresztény vagyok. DE egy-két meglátásomat szívesen megosztom veletek. Mindenek előtt, mint katolikus hívő teljes mértékben elfogadom és vallom a SZűzanyára vonatkozó tanokat (még mielőtt az a vád érne, hogy hitünk sarkalatos kérdéseiben nem fogadom el az egyház tanítását) mégse hiszem,hogy ezt ennyire ki kell élezni a Hit és Fényen belül, ahol a közösségekhez protestáns testvérek is tartozhatnak! NEM hiszem, hogy hitünk megtagadása lenne, ha olyan szöveget imádkoznánk, ami számukra is elfogadható. Nem gondolom, hogy elkenése lenne ez a lényegnek, mert azzal a véleménnyel értek egyet, hogy JÉZUS által, az IRGALMAS ATYÁHOZ kell eljutnunk.(gondolkodásunkkal, életünk vitelével, minél előbb!) (Ahhoz nem tudok érdemben hozzászólni, hogy az imák szövegének jóváhagyását milyen fórumoknak kellene megtenni, DE HA egyesek VÉLEMÉNYÉT nézem, és azt nagyon szigorúan VESSZÜK, AKKOR A SZABADON IMÁDKOZÁST IS BE KELLENE TILTANI A KÖZÖSSÉGEINKBEN,MERT AZOK SOKSZOR NEM FELELNEK MEG TEOLÓGIAILAG. Hiszem azonban, hogy a mi ATYÁNK VÉGTELENÜL irgalmas, és elnézi nekünk, ha hibásan,dadogva, bután fogalmazzuk meg imáinkat. Ezzel nem azt szeretném mondani, hogy teljesen mindegy mit imádkozunk (különösen nem, ha egy nagy közösség imájáról van szó,) csak azt, hogy szerintem sokkal fontosabb a lelkület! Meggyőződésem, hogy a sérültek lelkületével sokkal kevesebb gond van, mint a miénkkel.
Mellesleg engem sokkal jobban zavar az, hogy "papfelelősnek" hívunk valakit aki nem pap. Ezt is megoldhatnánk! Tudomásom szerint a reformátusok saját megnevezésükben is a lelkész szót használják. Miért nem azt használjuk mi is??? (valaki már felvetette ezt is,ne haragudjatok, elfelejtettem, hogy ki volt az!) Egyelőre ennyi, bár biztos nem írtam le mindent, ami a levelek olvasása kapcsán eszembe jutott. Szeretettel: Gödölle Kata (Kaposvárról, a Búzaszemektől)
Angelus Silesius kétsorosa motoszkál a fejemben egy idő óta, a vitatott sorok hívták elő
Idemásolom:
„Wär´ Christus tausendmal zu Bethlehem geboren,
doch nicht in dir: du bliebst noch ewiglich verloren."
Magyarul valahogy így lehetne visszaadni:
Krisztus Betlehemben akár ezerszer szülessen,
Ha benned nem, maradsz örökké üresen.
Kétségtelenül misztikus sorok ezek. De nem gondolom, hogy ez férfiatlan lenne a költőtől. Teljesen a magaménak tudom érezni. (Nikodémikusnak tűnik tehát nekem a probléma. Sietek hozzátenni: Nikodémus alakjával mély rokonszenvet táplálok, közel áll hozzám.)
Dániel nehezményezte, hogy a vele folytatott magánlevelezésemet a megkérdezése nélkül nyilvánosságra hoztam itt, a Fórumban. Igaza van. Bocsánat! Ennek megfelelően a magánlevelezésünket töröltük, és a válaszomat csak neki fogom elküldeni magánlevélben.
nem tudom, ismered-e azt a Parkinson-törvényt, hogy egy szervezet fontosságához méltó székház elkészülte a szervezet hanyatlásának a legbiztosabb jele? Bár elvben egyetértek azzal, hogy eszmecserénk fontosságához egy Forum bejegyzés méltó, de a gyakorlatban már minden érvemet ellőttem a levlistán, úgyhogy úgy érzem, beteljesült a törvény: mire elkészült a méltó befogadóhely, a vitánk lehanyatlott :-(
Nagyon köszönöm viszont, hogy előástad a netről az imánk angol változatát, ez egy fontos dokumentum, ha már ezt használjuk, és a magam részérél ezt szeretném használni a továbbiakban is.
Egyfajta összefoglalásként érdekesnek gondolok viszont némi statisztikát.
Azt hiszem, durva becslésként elfogadhatjuk, hogy a nemek aránya közösségeinkben a sérült barátainkkal foglalkozó segítők között kb. 5:1 a hölgyek javára.
Ehhez képest az ima tárgyában folytatott vitához érdemben, tehát valamilyen megoldási javaslat mellett konkrétan állást foglalva az alábbiak szólaltak meg:
Csaba
Gábor
Dániel
Balázs
László
Te
Kaptam továbbá egy magánlevelet szintén egyértelmű állásfoglalással, szintén egy férfitól.
A vita iránti érdeklődését fejezte ki, de nem foglalt állást:
Anita
Borbi
Általános alanyként fölszólított bennünket, hogy "jó lenne, ha összeülnétek, megvitatnátok...":
Cseri
Bocsánat, ha figyelmetlenségből valakit kihagytam volna.
Nem akarok imperativuszokat megfogalmazni (pl. "hölgyek, szólaljatok már meg!" vagy "urak, hagyjuk már abba"), nem akarok következtetéseket sem levonni, mert a túl gyors következtetések jellegzetesen férfias hibák, de azt hiszem, ez itt már egy jelenség, amit érdemes csöndben megszemlélni, és imádságban Isten elé vinni.
az HF imájának 1991 óta egy kicsit módosított változata van használatban más nyelveken, míg mi még mindig a régi ima magyar fordítását használjuk. Protestáns testvéreinkre való tekintettel kikerült belőle két rész, hogy ne érezzék túlhangsúlyozva Máriát. A jelentős változtatás az, hogy "... a Te Édesanyádra, Máriára bízzuk magunkat" kikerült az imából, és a "
Segíts, hogy mi is befogadjunk Téged szívünkbe és közösségünkbe!" helyett valahogy így hangzik a más nyelveken jelenleg használt szöveg: "Jézus, jöjj és élj bennünk és közösségeinkben, miként elsőként Máriában éltél".
Több érv is szól a módosítás mellett és ellene is, felvetnék néhányat:
Változtassunk:
- kerüljünk közelebb protestáns testvéreinkhez
- ha minden nyelven ezt mondják, mi miért különcködünk
- jó időnként változtatni a bevett dolgokon
Maradjon:
- kifejezőbb a "befogadás" szó a bennünk élés helyett
- a férfiak számára fura lehet elképzelni, hogy úgy él Jézus bennük, ahogy Máriában (mint anyában)
- éppen a Magyar nemzet egyedi abban, hogy Szent István rábízta Máriára az országunkat, ezért közel áll a magyarsághoz a kivett részlet
AJÁNLOM AZ OLDALT
